CSAPDÁT GYANÍTOK
Fajtisztaság
Hatházi András utolsó frissítés: 15:24 GMT +2, 2004. január 22."Egymás közt kizárólag románul beszéltek. És sokat vitatkoztak. Raissza néni kötötte az ebet a karóhoz, hogy a románok voltak itt előbb, Tamara néni viszont váltig állította székely-tüzesen, hogy a magyarok."
Volt két öreg néni, Raissza és Tamara.
Nem Kisinyovban születtek, noha ott nevelkedtek. Apjuk a fehér hadseregben volt őrnagy, és csak addig menekült családjával, amíg át nem lépte a szovjet határt. Tamara már elég jól beszélt anyanyelvén, Raissza, kicsi lévén még alig. Nem is tanult meg soha. Csak románul. Tamara viszont eredetiben olvasta Puskint, Lermontovot, Csehovot, Dosztojevszkijt, Tolsztojt…
Történt pedig, hogy egy vállalkozó kedvű székely fakereskedő egész Kisinyovig ment a deszkáival, meglátta Tamarát, összeszerelmesedtek, és hazavitte Székelyföldre. Az ortodox Tamara hithű katolikussá lett, és még magyarul is megtanult úgy-ahogy.
Raissza se maradt vénlány. A román királyi hadsereg lengyel származású katonatisztjét követte egész Bukarestig. Éldegéltek valamennyien viszonylag jómódban, békében, nyugalomban. Aztán mégsem menekültek a rendszertől. A katonatisztet lefokozták, meghurcolták, a székely fakereskedőt is kisemmizték. Később pedig, már ahogy az történni szokott, megözvegyültek az asszonyok.
Így esett, hogy Raissza néni felköltözött nővéréhez a székelyek közé. Egymás közt kizárólag románul beszéltek. És sokat vitatkoztak. Raissza néni kötötte az ebet a karóhoz, hogy a románok voltak itt előbb, Tamara néni viszont váltig állította székely-tüzesen, hogy a magyarok. Nemsokára Raissza nénit is körbeállták a város egyetlen ortodox templomában a székelyek. Egy ideig még próbálták követni a liturgikus szövegeket, a végére már csak halandzsáztak.
Olyankor már úgyis mindegy, meg hát magukra voltak odabent. Senkije nem maradt Raisszának, csak a nővére, Tamara néni. Ő pedig újból és újból átolvassa cirillbetűs könyveit, állandóan újat fedez fel a Bűn és bűnhődésben, mit is csinálna mást?
Volt egy másik néni, Rózsika. Soha ki nem mozdult szülővárosából, soha a magyaron kívül más nyelven nem tudott. Csak egyetlen műsort nézett meg: a bukaresti tévé magyar adását. Majd, amikor beindult, a német adást. Mert – mint kiderült – gyereklányként tizenkét évig egy dúsgazdag brassói szásznál szolgált. Tudott németül. De minek? Tudott jiddisül is, hiszen a szász úrtól egy zsidó családhoz került. De azt is minek? Összesen huszonkét évig élt távol, elég volt megtanulni a hallgatást. És ha az embert nem kérdik, nem beszél. Legalábbis mifelénk.
Ez most csak úgy eszembe jutott. Nem kérdezte senki.
Elfajzottam.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!