CSAPDÁT GYANÍTOK
Hegek
Hatházi András utolsó frissítés: 13:57 GMT +2, 2004. február 24."Másfelől az is igaz, hogy mint a lepedékekben hámló bőr, válik ki belőlem valaki. Az elején csak sajog, majd felhólyagzik, kifakad, összepöndörödik, és száraz-halottan hull le, ki a világba. El tőlem."
Megégettem magam.
Sokadszorra.
És tudom, hogy a sorozat még nem ért véget.
Bár minden alkalommal úgy érzem, ezredfokúnál is súlyosabbak a sebek, valami hétköznapi csoda folytán túlélem, konokul élébe megyek, kihívom magam ellen az újabb emésztő tüzet. Emberdolog. Örökletes. Tehetetlenségi állandó.
Másfelől az is igaz, hogy mint a lepedékekben hámló bőr, válik ki belőlem valaki. Az elején csak sajog, majd felhólyagzik, kifakad, összepöndörödik, és száraz-halottan hull le, ki a világba. El tőlem. Életünkben mindörökre. Legalábbis néhány napig, hétig, míg viselem látható nyomát. Aztán apránként megszokom, esetleg eltakarom (olykor játszom: bugyolálom), ha makacsul kitart emlékezete. De mondom: bölcsnek kell lenni.
Nem a kályhát fogom lebontani.
Noha felfortyant bennem a vér. Csapkodtam, dühöngtem, minden kuruzslást kipróbáltam: hiába. Már rég nem látta senki a heget, mégis mintha a hús, az izmok a csont (vagy netán valami sokkal mélyebb, rejtelmesebb valami) őrizte volna – csak eszembe jutott a heves pillanat, máris forróság öntött el. És menthetetlenül szégyelltem magam az akkorért, a mostanért… a jövőről, mint a történtek is bizonyítják: halvány fogalmam sincs, nemhogy szégyen!
De addig még soká van a szépség. Addig a makacs kihűlés járja, a gyermeki érzéketlenség, a híú feledés.
Nemhiába. Téli idők rontanak ránk szüntelen. A tavaszt valamikor rügy korunkban nagyon szűken mérték. Észrevétlen, érzéketlen gyalogolunk át rajta. Nekünk mindig muszáj tüzet rakni.
És ahogy telnek az évek, szaporodnak a hegek. Belepik a testet, helyet kérnek titkosabb régiókban is. Folyamatosan hámlik le az ember fia, és már nem tudni: lecsupaszíttatott-e, vagy kitartóan takarózik, gyűjti az erőt, az immunitást az újabb megégettetésekhez.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!