CSAPDÁT GYANÍTOK
Radikalizmus
Hatházi András utolsó frissítés: 16:27 GMT +2, 2004. szeptember 7.Olykor gyökeresen irtom a múltat. Minden ok nélkül. A minap is eldobtam, elégettem több tucat versem, írásom. Másolat sem maradt. Semmi. S a meglévők is egyszer hasonló sorsra jutnak.
A megjelentek külön helyre kerülnek. Ők kivételezettek. De csak azért, mert rajtuk keresztül megláthatott engem a világ, és azt a képet nem bántom. Hamis az is, de értelmetlen hadakozás volna most kitörölni a közös emléktárból. Ragaszkodjon mindenki a rögeszméjéhez, én nem bántom. Nekem is megvannak a magaméi. És segítenek az eligazodásban.
És abban is, hogy néha ilyen eszement rendet teremtek az időmben. Megcáfolhatatlant. Ha sajnálok is egy-egy szót, egy-egy gondolatot, már indul is a kéz, és cafatokra tép mindent, kattan a billentyű, és egyszer s mindenkorra kitöröl.
Szeretném megmagyarázni ezt az értelmetlen pedantériát. Ezért igényességnek nevezem. S ha istenigazából magamba nézek, nem sokat látok. Csak egy kőművest, aki megszállottan építi-bontja a falat. Nincs benne asszony, nincs benne gyerek, nem magától omlik, mégis egyre merevebb, mert ez a torony: egyszemélyes magánzárka.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!