CSAPDÁT GYANÍTOK
Cím nélkül
Hatházi András utolsó frissítés: 17:48 GMT +2, 2004. november 2.Mindig bajban voltam a címekkel. A megnevezésekkel. Azt se tudom, mire való a cím.
Olyan ez, mint amikor megkérdik valamelyik szerepemről, hogy ez ki?
Nem látták? Nem tudják? Nem ismerik?
Persze mégsem olyan, mert más a cím, és más a szerep. De az érzés hasonló.
Lehet, hogy a cím is olyan, mint a plakát?
De az plakát. Ez meg cím.
Évek óta járom a nyelvek átfordíthatatlanságának kanosszáját, most meg ez a címprobléma. Pedig pofonegyszerű. Senkire sem kéne hallgatni, csak kijelenteni: ennek ez a címe. Kész.
Ennek meg nincs címe.
Tulajdonképpen ki lehetne adni egy csomó üres bekötött papírlapot, ki-ki maga nevezze meg mindazt, amit kiolvas belőle. És egyszer majd kicseréljük egymás között kedvenc könyveinket. Nem számít, hogy mindig ugyanaz a mese kerülne vissza hozzánk. Lehet, hogy valamennyien egyetlen történetet olvasunk. Ami majdhogynem bizonyos. Hiszen, ha leülök Somáék mellé a földre, furcsa, hogy ők még mindig ebből a magasságból látják ugyanazt a szobát.
Tehát nincs cím.
Ezt megbeszéltük.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!