CSAPDÁT GYANÍTOK
Értelmiségiek
Hatházi András utolsó frissítés: 18:54 GMT +2, 2003. november 12.Szeretem az okos embereket. Hallgatni nálam és egyre okosabb, érthetetlen szóvirágaik, fejet hajtani roppant tudásuk előtt.
Szeretem, hogy tudnak. Nyelvtant, logikát, művészettörténetet, fizikát, perspektívát, oratorikát és minden számomra ismeretlen, valamikor hőn áhított tudományt.
Szeretem védőszárnyaik, szeretem, hogy felkarolnak, észrevesznek, szeretem jóindulatú tanácsaikat még akkor is, ha fogalmam sincs, miről beszélnek. Szeretem, hogy nem szenvednek, hogy gondjuk nem vegyül az alantassal, szeretem, hogy pontosan tudják idézni idegen tekintélyek hasonló megállapításait akár saját fordításban is. Szeretem megközelíthetetlen, isteni társaságuk, szeretem komolyságuk és azt, hogy ismeretlen számukra a lealacsonyító humor. Ezért is szeretem azt a – kívülálló számára riadtnak tűnő – tekintetet, melyet nálam jobb híján a nevetés helyettesít.
Szeretem, hogy győzni tudnak szenvedélyeik felett, szeretem, hogy kitartó munkával sikerült olyan mélyre temetniük a szelepet, hogy lélekbúvár legyen a talpán, aki képes kiengedni a plebejus gőzt! Szeretem megdönthetetlenségük, megfellebbezhetetlenségük, eltántoríthatatlanságuk, meggyőződéseik és hitük.
Komolyan mondom: szégyellem, hogy ennyi esztendő múltán is még mindig itt tartok. Nem olvastam valamennyi író valamennyi művét, mindig jó évtizednyivel maradtam el a divattól, ma is gyakran megégetem magam, és semmiféle hajlandóságot nem érzek a világról való pontos tudás iránt. Gyalázat, de nem érint meg a magasabb üzenet. Mindent elfeledtem, azt is amiből valaha jeles voltam, és csodálom az okos embereket.
Többségben vannak.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!