CSAPDÁT GYANÍTOK
Napok
Hatházi András utolsó frissítés: 16:09 GMT +2, 2004. január 2.Mondják, hogy egy évben háromszázhatvanöt nap van. Esetenként – állítólag négyévente – háromszázhatvanhat. De sohasem kevesebb.
Ez a háromszázhatvanvalahány nap mindig úgy következik, hogy: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, hétfő, kedd, szerda… Vagy netalán úgy, hogy: szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök…? Látod? Bizonytalan, mert hiába mondják, hogy ama vasárnap a hetedik, ha nekilendülnek, beleveszel a forgatagba, mint a szóba, ha sokáig ismételgeted.
De a napok mindig ebben a sorrendben. Körkörösen, egymás után. Testvériesen, türelmesen. Bármennyire is szeretne már szombat lenni csütörtök után, mindig kivárja a péntek sorát. Vagy legalábbis pénteknek nevezi magát arra az időre. Csakhogy én most nem ezekről szeretnék szólni.
Vannak olyan napok, amelyek mindig ugyanazok. Függetlenül a szerdától, a csütörtöktől, péntektől és fivéreitől. Például augusztus ötödike. Vagy hatodika. Nem feltétlenül kedd, sem vasárnap. Rövid önmaga, és tetszése szerint válogat a sorból. Minden hétfő meg minden szombat lesz legalább egyszer április tizenkettedike. Netalántán csütörtök. Volt már rá eset, akadt, aki fel is jegyezte.
De én ezekről a napokról sem akarok szólni. Talán inkább azokról, melyeknek gyökere ugyanaz a nap? Igen, én most egyetlen napra gondolok. Arra a megismételhetetlenre, mely fellelhető ugyan a kalendáriumban, neve is van és ünnepelhető ideje, számon tartható és elfeledhető, és amelyet megosztani úgysem tudsz. Sok más embernek a napja ez, de semmi közöd hozzájuk, a többiek számára pedig csak egy szerda, egy vasárnap, egy huszonnegyedike, egy tizenhetedike. Egy olyan napra, mely számodra általunk lett azzá, de igazáról talán csak a sejtjeid tudnának szólni, ha akarnának. Hiába is faggatjuk őket, a pontos időt, azt a pillanatot, amitől ilyenné lett ez a nap, sohasem fedik fel. Neked őrzik, benned őrzik, veled mennek el.Én azt a napot szeretném elmondani, mely teljesen különválik a többitől, téged mér, csak a tiéd, bármennyien is mondják neked, hogy
Isten éltessen.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!