CSAPDÁT GYANÍTOK
A miénk
Hatházi András utolsó frissítés: 17:01 GMT +2, 2003. november 12.Repes a lelkem. Olvasom, hogy az N-i iskolában az idei érettségi vizsgán a bizottság minden jóindulata ellenére egy diáknak mégsem sikerült az anyanyelvi megmérettetés.
Mindenki szeret mindenkit, és diadalt ül a pedagógia legnagyobb erénye: a megbocsátás. Nem baj, hogy szőrös, nem baj, hogy szaros, de a miénk! A mi gyerekünk, a mi tanítványunk, a mi produktumunk. Minket képvisel, ő a biztos folytonosság, ő a jövő!
Nézem a tévét, óvónők beszélnek. Néha felismerni vélek egy-egy szót, nem igazán értem a nyelvet, de mivel érdekel értekezésük tárgya, buzgón olvasom a feliratot. Később olvasom a képernyőn: „Kedves nézőink, a Román Televízió magyar nyelvű adását láthatták.” Aha, szóval ezért tűnt ismerősnek az a néhány kifejezés! Lehet, hogy régi a fülem, meszesedek és visszavonhatatlanul tolódom a hagyomány felé. De én nem csak a nyelvet sajnálom.
Végzős egyetemisták söröznek. Meleg van. Kánikula. Pont vizsgaidőben! Nemrég tértek vissza Magyarból, melót keresni voltak, de semmi esély! Pedig megvoltak a kreditek! Mégis olyasmit kért tőlük a cég, hogy itthon abból professzor vagy, baszd meg! Mert odaát utálják az itteni magyarokat, románnak tartannak, futuj!
Igazuk van az öregeknek, azért csak jobb itthon, sok az ismerős, kerül hely, és könnyebben verekeded fel magad a pilákkal. Mert a szülőföld az mégiscsak szülőföld! Talán Amerikában! Ott, mondják, érettségivel egy itteni nyolcadikos szintjén vagy. Akkor egy licsencával biztos az indulás!
Valamikor – mesélte hajdanában Nagyanyám – mindenki tudta: hol a helye, mi a dolga. És amikor azt becsülettel, kifogástalanul elvégezte, ha akarta, feljebb lépett. Nagyapámnak már a király idejében felajánlották a mérnöki beosztást, később a kommunisták is, ő mégsem fogadta el. Megmaradt asztalosmesternek. Egyedül a műhelyfőnökséget nem utasította vissza. Mert így a legjobb esztergapadot választhatta magának.
És ez a furcsa világ érvényes volt óvodától kezdve nyugdíjazásig. Jelentősége volt annak, ha valaki a piaristáknál végzett vagy a református kollégiumban, orvosi diplomáját Bukarestben állították ki vagy Kolozsváron. Mint ahogy a jó mesteremberek is egymás között nyilvántartják: ki kinek volt az inasa?
Á, de meleg van és szabadság, s mint a neves család szégyenét: kényelmesebbnek látszik eltussolni és odázni a bajt. Törődjön majd vele más! Vagy álljon meg a maga lábán, és akkor majd meglátja milyen, mit mulasztott. Nekünk tiszta a kezünk. A mi kezünk.
A lelkiismeretünk.
A miénk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!